Buddhizmus

A buddhizmus filozófiai, illetve gyakorlat-alapú világnézet, amely bizonyos országokban vallási irányzatok kialakulását eredményezte. Az i. e. 6. században jött létre Indiában, s elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. A buddhizmus nagy mértékben Gautama Sziddhártha, közismertebb nevén a Buddha (páli / szanszkrit nyelven „a megvilágosodott”) tanításain alapszik, aki az indiai szubkontinens észak-keleti részén élt és tanított. Buddha valamikor az i.e. 6. és a 4. század között élt. Megvilágosodott tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait azzal a céllal, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, elérjék a nirvána állapotát és kiléphessenek az újjászületés és szenvedés örökös körforgásából. A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a megszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni.

A buddhizmus három fő ága a Hínajána („kis út”), a Mahájána („nagy út”) és a Vadzsrajána („gyémánt út”). A buddhizmus egyik legősibbnek tartott, a hínajána buddhizmus egyik máig fennmaradt al-ágát, a théraváda buddhizmust sokan követik Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában. A mahájána ág Kelet-Ázsia szerte terjedt el, melyhez a zen buddhizmus, a nicsiren buddhizmus, a tibeti buddhizmus, a singon buddhizmus, a tendai buddhizmus és sinnjo-en hagyományai tartoznak. A harmadik ág a vadzsrajána buddhizmus, egyesek szerint a Mahájána egyik ága. Számos forrás szerint a buddhisták száma a világon 230 és 500 millió között van. Magyarországon a gyakorló buddhisták és a buddhizmussal szimpatizálók száma 5 és 10 ezer között van.

A buddhista iskolák olykor különböző módon tekintenek a megszabaduláshoz vezető útra, illetve a szent szövegekre és tanításokra. A buddhista gyakorlat alapja a három drágaságban való menedékvételen alapszik: a Buddha, a Dharma/Dhamma (a tanítások) és a Szangha (a közösség).


A buddhizmus a történelmi buddha, Gautama Sziddhártától ered, aki i. e. 563–483 között élt, a harcosok kasztjába tartozó uralkodó család fiaként. Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára harminc éves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze.
E felismerést követően elhagyta a családját, lemondott a gazdagságról, és a megvilágosodás keresése érdekében remetének állt. 35 évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés (azaz a lét alapvetően nem kielégítő volta) a tudatlanságból (nem az intellektuális szegénység, hanem a szellemi vakság értelmében) fakad, a szenvedés oka a mohó vágy (vagy létszomj), mely a tudatlanságból fakad; a szenvedéstől való megszabadulás, ha megszüntetjük az okát; ennek módszere pedig a Nemes nyolcrétű ösvény. Az, aki legyőzte a tudatlanságot, képes megszabadulni a létszomjtól, így eléri a Nirvánát (a nirvána jelentése ellobbanás, a szenvedés gyökérokai lobbannak el). Hátralévő életét tanítással töltötte.

A Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott, megvalósította a Nirvánát. A különböző buddhista írások szerint Gautama Sziddhártát több buddha előzte meg és fogja még követni.
Buddha tehát ember, aki legyőzött önmagában minden tudati elhomályosulást (zavaró érzelmet), szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás, vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével. Buddha tanítása szerint ez az út azonban a buddhává válásig „mások véleménye, és saját elmélkedésünk révén” világosodik meg. Bár az útmutatásra szükség van, a szintézis hangsúlyos szerepet kap tanításaiban.


A tan - filozófia és vallás
Buddha nem fektette írásba tanait, azok megismerése közvetítők útján terjedt. A Tan folyamatosan változik a mai napig, kanonizálása a különféle iskolák által tartott zsinatok során történt. A legrégebbi iskolák páli nyelven írott kánonja, a Tipitaka sem tekinthető a Magasztos beszédei közvetlen lejegyzésének, hiszen ezen (addig szóban áthagyományozott) szövegek Asóka (i. e. 272-232) korában keletkeztek, tehát bő két évszázaddal a Buddha halála után. Ennek ellenére meglehetősen konkrétan támaszkodhatunk e szövegek tartalmi egységére, a visszatérő formulákra, így például a „Négy nemes igazság”[6], a „Függő keletkezés”[7], az „Állandó Én nemléte”[8], a „Nemes nyolcrétű ösvény”[9], és a „Nirvánáról, az újraszületések sorozatának megszüntetéséről mint végső célról”[10] szóló tantételek.
Amennyiben Buddha a megváltás tanának lényegét a dharmákra vonatkozó elméletben látja, akkor a buddhizmus koherens filozófiai rendszerként értelmezhető. A létezés folyamatait racionalitással vizsgálja, és megpróbálja feltárni a folyamatok közötti oksági kapcsolatokat. Eltekint az olyan örök szubsztanciák feltételezésétől, mint isten, lélek, anyag, ezzel együtt metafizikus szemléletű rendszer, karmikus következményekről és megváltásról beszél, elismeri a múlandó túlvilági lények létezését a mennyekben és az alvilágban. A szent dolgok iránti elkötelezettsége, erőteljes etikai tartalma, szervezeti felépítése miatt a buddhizmust azonban vallási rendszerként is tárgyalhatjuk.


Élet és a világ
Hagyományos tibeti tanka (thangka), azaz festett vagy rajzolt vallási tárgyú kép, mely az "élet kerekét" ábrázolja a hat birodalommal.
Buddha abból a felismerésből indult ki tanításai során, hogy a világi jelenségek, amelyek körbevesznek bennünket, átmenetiek. A keletkezés és pusztulás örök körforgásában változó jelenségek mélyebb okait kutatva megállapította, hogy az ember és világa független alkotórészek összessége, a testi dolgok, érzések, észlelések, elképzelések, ösztönök és tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának. Az átmeneti kapcsolatok új, minőségileg egyedi jelenségeket alkotnak, majd ezek felbomlása után a szintén változásnak kitett alkotórészek másfajta kapcsolatokra lépnek. A materializmussal ellentétben tehát azt állítja, hogy nincs egy végső, megbonthatatlan anyagi atomszerűség, amely szervezettségével létrehozza a testeket, és gondolkodó szerveket, hanem ezek a független alkotórészek maguk is állandóan változnak. Egyúttal tagadja a halhatatlan lelkek, vagy szellem-monádok létezését, amelyek a test elpusztulása után tovább élnek. Nem ismeri el az örök ős szubsztancia létét sem, amelyből minden szellemi és anyagi keletkezett. (lásd. upanisadok Minden-Egy tana).

Az elemeket, melyek már nem tevődnek össze másokból, véglegesen különálló egységek, „dharmának” nevezik. A föld, víz levegő, tűz ilyen dharmák, de a különböző képességek, mint látás, hallás, érzékelés, az öntudat, a nem tudás, a gyűlölet, a vágy, az óvatosság, a dicsőség, a szépség, a gazdagság, az igazság, a hamisság, a nemi hovatartozás, az alvás, az éhség, a betegség, a születés, a keletkezés, öregedés, halál és sok-sok más is.
Az élőlények és konkrét tárgyak konkrét dolgai kivételével a régi szövegek mindent dharmának neveznek, amiből hatás indulhat ki. A karma maga a cselekvési kényszer. A dharma hindu "világtörvény" szerinti felfogása itt egy szűkebb értelmezést kapott, amelyet a buddhizmusban alapvető, vagy végső lételemeknek is fordíthatunk. Ami számunkra egységes személyiségnek látszik, az Buddha szerint különböző dharmák összessége, szuperpozíciója, amelyek látszólag egységes egésszé fonódnak össze. A dharmák együttműködése olyan harmonikus, elmúlásuk és keletkezésük olyan gyorsan történik, hogy képtelenek vagyunk ennek tudatára ébredni. A tapasztalat világában a dharmák állandó mozgásban vannak, más dharmáktól függően keletkeznek, majd megsemmisülnek, hogy újaknak adják át a helyet. Létrejöttük előfeltétele más dharmák sokaságának létezése, mint ahogy a növény létrejötte a legkülönfélébb környezeti hatások függvénye (mag, talaj, levegő, napsütés, stb.). Ha egy dharma hatóereje kimerül, az őt létrehozó okok ugyanolyan másik dharmát teremtenek, és ez lép a kiesett helyébe.
Az ember tehát, egy folyamatosan változó dharmák alkotta folyamat, amely a halállal sem szakad meg, mivel azok a dharmák, amelyek együttesen alkotják az egyént (természeti, fizikai, erkölcsi dharmák) a halál után sem szűnnek meg, hanem működnek tovább, létrehozva az alapfeltételeket egy új individuum megjelenéséhez. Ez az új individuum örökli az elpusztult test valamennyi jó és rossz tettének következményeit.

Karma: ok és okozat
Az egyszerű elemek, amelyek az egyén külső és belső világát meghatározzák, folyamatos mozgásban vannak, azonban nem összefüggés nélkül, egymástól függetlenül lépnek fel, és nem ok nélkül enyésznek el, hanem szigorú törvényszerűségek alapján. Buddha tanítása szerint ezek az alapelemek a világtörvény (dharma) végtelen sokaságú megnyilvánulásai, amelyek jelen vannak az univerzum rendjében, a karma következmény-okság elvén alapuló erkölcsi világrend kialakításában.

Újjászületés
A brahmanizmussal, hinduizmussal ellentétben, amelyek szerint a halott testéből egy önálló szellemi-monád szakad ki, és hatol be az új anyatestbe, és mintegy birtokba veszi a létéhez szükséges fizikai környezetet, addig Buddha egy olyan újramegtestesülést tanít, amelyben egy szüntelenül változó és mozgásban levő öntudatáramlás hozza létre, a véget ért létezésben felgyülemlett erők hatása révén, az új individuumot.
Ennek megfelelően a lélekvándorlás kifejezés csak akkor alkalmazható a buddhizmusra, ha "lelken" valami teljesen mást értünk, mint a bráhmanák, vagy mint a legtöbb ókori, keresztény, vagy iszlám filozófus. A halott, és az, aki a tőle öröklött karmikus erők révén újjászületik, két különböző lény, de mégsem az, mivel az új szükségszerűen következik a régiből, mint őrségváltáskor az őrtüzek is folyamatosságukban követik egymást.
A két lét közötti összekötőkapocs az akaratmegnyilvánulások és hajlamok összessége, amelytől az új létezés elemeinek (dharmák) összefonódása függ, mindenekelőtt a vágy az élet akarására (trisná).
A sokszoros újjászületés során, egyre inkább közelítünk a szenvedélyektől mentes élethez, míg csaknem végtelen újjászületés és megszámlálhatatlanul sok létformák megélése után elérjük a tökéletesen szenvedély- és szenvedésmentes létezést, és világi vándorlásunk véget ér. Megszűnik a karmánk által előírt és kikényszerített újjászületési folyamatsor, eljutunk a nirvána örök nyugalmába. Ez maga is dharma, a világtörvény realitása, de ez abban különbözik minden más dharmától, hogy ezt nem a hajlamok (szanszkára) idézik elő, tehát nem is enyészhet el.

Szamszára
Az élet szenvedés, mivel múlandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az újramegtestesülést előidézik megszűnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges.


Szenvedés: okok és megoldások
Négy nemes igazság

A páli Tipitaka szerint, a Négy nemes igazság Gótama Buddha első tanításai voltak, miután megvilágosodott. Gyakran a buddhista tanítások alapjaként is tekintenek a négy igazságra. A Buddha először meghatározta azt, hogy mi a szenvedés, utána megmondta, hogyan jön létre, aztán megállapította, létezik a szenvedés megszűnése, végül elmondta a szenvedés megszűnésének okát.

1. Van szenvedés – a szenvedés (duhkha/dukkha) az elégedetlenséget jelenti, azt, hogy valamilyen tapasztalat, élmény, számunkra nem kielégítő. Élvezetes és fájdalmas élmények egyaránt megjelennek és elmúlnak, egyik követi a másikat. Ezért nem találunk soha egy kielégítő, biztonságos állapotot. Ezért szenvedünk akkor is, ha valami élvezetes, s akkor is, ha valami fájdalmas.
2. A szenvedésnek van oka – az oka (szamudaja) a a vágy, a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. Törekszünk egy tökéletes állapotra, még ha nem is gondolunk így rá, s amit soha nem kapunk meg.

3. A szenvedésnek van vége – a megszűnése (niródha) nem más, mint a vágyakozás kialvása. Annak a törekvésnek, hogy elérjünk egy örökkévaló tökéletes állapotot. Ezért a szenvedéstől megszabadulás, a nirvána, az nem egy hely, nem egy állapot, nem egy létforma, hanem a sóvárgás megszűnése.

4. Van egy út ami a szenvedés végéhez visz – a szenvedés megszüntetésének az útja (márga/magga) az, amit nemes nyolcrétű ösvénynek neveznek. Ez három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést és a bölcsességet. Az erényesség lényege külsőleg a helytelen tettek elkerülése, amivel magunknak és másoknak a kárára vagyunk, belsőleg pedig minden rossz elkerülése. Az erényes tettekkel, szavakkal és gondolatokkal békét és nyugalmat hozunk létre, mely jó következményekkel jár. Az elmélyedés a tudat finomabb ragaszkodásait kezeli, aminek következtében nyugalmunk és örömünk mélységesebbé válik úgy, hogy nem alávetett különféle külső körülményeknek.


Nemes nyolcrétű ösvény

A Dharmacsakra (magyarul: „dharma kerekere”) a Nemes nyolcrétű ösvényt jelképezi.
1. Helyes szemlélet – Buddha szerint ez a Négy Nemes Igazság belátása. A világ elfogulatlan szemlélete, mely feltárja, hogy a lét szenvedés, a szenvedés oka a vágyakban rejlik, a vágyak megszüntetése a szenvedést is megszünteti.
2. Helyes szándék – Buddha egyszerűen azt mondja, határozzuk el a lemondást, a jóakaratot és az ártó szándék elkerülését.
3. Helyes beszéd – Buddha négy dolgot említ: tartózkodás a hazugságtól, rágalmazástól, durva beszédtől és az üres fecsegéstől.
4. Helyes cselekvés – a testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől való tartózkodás.
5. Helyes életmód – Olyan életvitel, melyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg.
6. Helyes erőfeszítés – Buddha négy elvet említ: 1. megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk, 2. a még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni, 3. a még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni, 4. a már meglévő jót megtartani, ápolni.
7. Helyes éberség – jelenlét, figyelem, tanulás az élettől
8. Helyes elmélyedés – A meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti.


Középút
AVIDDZSÁ (avijjā), nem tudása: öröktől, nemzedékeken keresztül létező és teremtő erő – kulturális szokások, szemléletek. A látásmódra, világszemléletre vonatkozik, annak az igazságnak, hogy minden földi, evilági dolog nélkülözi az állandó Ént, azaz örökkévaló szubsztanciális lét nélkül való, mulandó és szenvedésteli. Ahol felmerül a nem-tudás, ott jön a késztetés – akár a megismerés felé is. Gyökerei: lobha, dosha, mokha

SZANKHÁRÁ (saṅkhārā), a karma-alkotó ösztönző erők; csíra, amelyek meghatározzák a sorsot az újra-megtestesüléskor. Hiedelmek, látomások, ösztönök, képességek, programozott reakciók, reflexek, késztetések mindezeknek a kifejezésére. A génkészlet információi. A szülők tettei/vágyai.
VINNYÁNA (viññāṇa), a tudat; a majdani Én-ség és külvilág tudata majdan kifejlődik, ahogy a zigóta elkezd osztódni, az első dualitás; egy alakuló személyiség karmikus feltételektől meghatározott szellemi magja, amely a fogamzáskor jut be az anyaölbe.

NÁMA-RÚPA (nāma-rūpa), név-alak/forma; a konkrét test és alak, a személyiség (egyén) szellemi és testi alkotórészei, az anya testében létrejövő öt khandha (lásd lentebb) kapcsolata; a folyamatosan átalakuló egyéniség, a khandhák beindulása/működése.

SZALÁJATANA (saḷāyatana), a hat érzékszerv, az érzéki észlelés és a gondolkodás szervei, amelyek az új lényben keletkeznek, amelyekkel kapcsolatba léphet a külvilággal.

PHASSZA (phassa), az érintkezés; az érintkezés, érzékek és a gondolkodás érintkezése a külső világgal; ez a születéskor kezdődik meg.

VÉDANÁ (vedanā), az érzet; a kiváltott érzet, amelyet az érzékeknek a tárgyakkal való kapcsolata idéz elő, majd elraktározódik.

TANHÁ (taṇhā), a vágyakozás, az érzéki vágy, szomj, elsősorban a nemi vágy, amelynek jelentkezésével, indiai elképzelés szerint, a karma-létrehozás tulajdonképpen itt megkezdődik. Az új érzetek iránti vágy.

UPÁDÁNA (upādāna), az élet utáni vonzódás/kötődés, vagyis az intenzív vágyakozás – szó szerint: birtokbavétel – az érzéki világ birtokbavétele, hasonlóan ahhoz, ahogy a tüzelőanyagot birtokba veszi a láng.

BHAVA (bhava), a létesülés, azaz a karma előidézése, ami az új létezés előfeltétele az egyik létből a másikba való átmenetnek. Testetöltés beteljesülése, maga a biológiai létezés és tapasztalat folyamata. A hétköznapi élet/élés. A samskâra és a bhâva meglendíti a létezés kerekét, a szándékos tettek (kamma/karma) által hatunk a környezetünkre, szövődik a háló.

DZSÁTI (jāti), (új) születés.

DZSARÁ-MARANA (jarā-maraṇa), öregség, betegség, fájdalom, szenvedés, halál.


Az öt Khandha („lét-csoport”)
I. rúpa = az anyagi forma – ami tapasztalható: íz, hideg, színek, tulajdonságok, nehéz, repül. Nem feltétlenül külső tulajdonságok. Minden, ami a biológiai testet képviseli és ennek érzékelhető mivolta. Nem tárgyak vannak, hanem alakzatok, látványok, hangzások,…; Magát fedezi fel az alakban, vagy az alakot fedezi fel magában; hogy mit gondolnak/szólnak róla – mások éltetik. Az anyagi ember összetevői:

a négy elem: Föld (szilárd), Víz (folyékony), Tűz (plazma, hő), Levegő (gáz);
az öt érzékszerv: szem, fül, orr, nyelv, test;
az anyag ötféle tapasztalhatósága: forma, hang, íz, szag, érzés;
a két nem: nő és férfi;
a három életmegnyilvánulási forma: gondolkodás, életerő, tér;
a két mozgási elem: testi mozdulat, beszéd;
az élő test hét alaptulajdonsága: a könnyűség, finomság, feszítőerő, alkalmazkodás, összetartó erő, kiterjedés, romlás, változás.

Négyféle táplálék (áhára) szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők létsegítésére:
a.) a durva vagy finom anyagi táplálék;
b.) az érintkezés;
c.) a gondolkodás;
d.) a megismerés.

II. védaná = érzés, érzet; szukha-kellemes, dukkha-kellemetlen, adukkha-maszukha-semleges. Csak a puszta érzet, még nincs benne felismerés/tudatosítás; saját érzéseiben azonosítja magát, például az „életművész”, aki kipróbálja a nem-tapasztalt dolgokat.

III. szannyá = észlelés, ismeret, fogalmak, minőségi jegyek alapján azonosítja. A saját szókincsünk és ennek használata/alkalmazása. A megtanult dolgok ismerete. Eldönti, hogy milyen ismeretekkel akar rendelkezni és ehhez ragaszkodik. A nyelvtanulás során egy olyan fogalmi hálózat képződik a tudatunkban, amely a valóság értelmezésében van segítségünkre; nyelvünkben egyben világnézetet tanulunk, amelyet a későbbiek során gyakran eleve adottnak vélünk. A buddhista filozófia tanulása is olyan folyamat, amelyben egy nyelv és egy világnézet elsajátítása fonódik össze. Az egyes kulcsfogalmak – például állandótlanság, magátlanság, ellobbanás – megtanulása először nyelvi szinten játszódik le, amikor a fogalmak nem sokkal többek még puszta nyelvi jeleknél. A fogalmakkal való ismerkedés, a tanulás, a gondolkodás révén, a nyelvi jel alapján, egyre pontosabb fogalmat alkothatunk magunknak a tanítás jelentéséről, míg végül önálló következtetéseinkre hagyatkozva mérvadó fogalmi tudásra tehetünk szert, amely már a nyelvi jeltől függetlenül is megjelenhet a tudatunkban. A tanulás utolsó fázisában a megszerzett fogalmi ismeretet meditatív úton elmélyítjük, mely által olyan közvetlen belátásra juthatunk, amely a tanítástól függetlenül is érzékelhető, a végső valóság ugyanis nem függ a Dharmától, a tanítástól. A tanulás, gondolkodás és meditáció útján megismerhető valóság (nirvána, megvilágosodás) tehát nem ennek a folyamatnak az eredménye, de ezáltal válik tapasztalttá. Maga a látás megtanulása is a khandhák berögződésének folyamata.

IV. szankhárá = késztetések (50 + védaná + rúpa), akaratlagos (csétaná) aktivitás, indíttatás, ösztönzés, gondolatok, és szellemi képződmények, vélemények; A rúpa által megtapasztalt védaná által érzett dolgokra a reakció. Reagálás a felismert dolgokra. Olyan, mint amikor normálisnak tartjuk (késztetve vagyunk), hogy a macskát meg kell simogatni. A tudat szervezett reakció a körülvevő világ benyomásaira. Állatoknál csak az aktuális ingerre. A három síkja:
1. a testi, maga az első lélegzet, de már korábban az anyaméhben beindulnak független folyamatok. Azáltal, hogy életeken (evolúción) keresztül genetikusan belénk épül. Egyes fajok jellegzetes mozgáskészségei is: úszik, repül, fut…
2. nyelvi; ez elemi késztetés, hogy megnevezzük a dolgokat, és maga a beszéd élménye.
3. tudati késztetés, a dolgok megismerése, megértése.

V. vinnyána = maga a tudat, vagyis az öntudat. A lereagált dolgok tudatosítása, simítása. Tudomásulvétel, az emlékek simítása, elfektetése. Magától értődőnek tartunk dolgokat: a Nap keleten kél, nyugaton nyugszik, van gravitáció, a víz folyik stb.; és ezekből alakul ki a világképünk és ez is tudomás. Az ember már összeköti az emlékeket a jelennel. A Világot a tudat szedi szét. Csecsemőnek olyan a világ, mint a fénykép, sík. Nincsenek benne részek, hanem csak egy darab kép az egész. Így van a hangokkal is. Nem ért semmit, hanem csak hall.
Gyakorlatilag ez az ötös csoport alkotja meg a folyamatosan változó személyiséget (puggala), ami „helyettesíti” a Tanításból hiányzó lélek-elméletet.


Felszabadulás
Nirvána
A buddhizmus főbb iskolái
A buddhizmus tanrendszere egy hasonlattal élve egy nagy házra hasonlít, amelyre a lakók folyamatosan újabb emeletráépítéseket húznak fel, és amíg a fenn lakók szükségesnek és jogosnak ismerik el az alsó emeletek létezését, addig az alsó emeletek lakói idegenkedve, elutasítóan viselkednek az emeletráépítési törekvésekkel szemben.
A két fő áramlat a théraváda (ősi tanítás) és a mahájána (nagy szekér, vagy nagy jármű) néven ismert. (A theravada buddhizmust a mahájána hívei nevezik hinájána (kis szekér, vagy kis jármű) buddhizmusnak is, de ezt a theravada hívei természetesen nem szeretik.)

Mindketten elismerik az ősi iratok tanításait, azonban mahájána, a hagyományos buddhista tanokat átértelmező gondolatvilágát új iratok felfedezésével próbálta igazolni, amit a „kis szekér” képviselői kétségbe vontak. Az indiai „szellem” toleranciájának és türelmének köszönhetően, a két fő tábor között sem alakult ki európai értelemben vett vallási ellentét, sőt, máig előfordul, hogy a két buddhista áramlat hívői egyazon kolostorban élnek együtt a legnagyobb egyetértésben.
Mindkét irányzat szerint a jelenségek nem rendelkeznek önvalóval, egy egységes megfogható és azonosítható lényeggel, a világ valamennyi jelenségét átmenetinek tartják. Mindkét iskola elismeri, hogy a Parinirvána (teljes kialvás) után nem lehet a semmit állítani a Buddháról.
Gótama tanait később tanítványai foglalták írásba. A legrégibb irat a páli nyelvű[16] Tipitaka - szanszkrit:Tripitaka (három kosár), amely az alaptanításokat írja le. Ezek kiindulópontja az a felismerés, hogy az egész élet szenvedés, melynek oka az élethez való ragaszkodás. Akinek sikerül lemondania a vágyakról, az kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületésekből, és eljut a Nirvánába, ami nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot a mahájána irányzat szerint, míg a hínajána szerint csak a vágyak kialvása.

A mahájána szútrái (tankönyvei) szanszkrit, kínai és tibeti nyelven írott művei közül a Tipitakán felül a következők a legfontosabbak:
A bölcsesség tökéletessége (Prádnyápárámita)
A Tiszta Ország rendszere (Szukhávati-vjúha)
A Jó Törvény Lótusza (Szaddharma-pundarika)
A Tan ceyloni kinyilatkoztatása (Lankávatára)
A Buddha-ékszer (Buddhávatamszaka)
Az eredeti, régebbi felfogás szerint (théraváda iskola) a buddhák száma korlátozott, a világ meghatározott korszakaiban lépnek fel, és ugyanabban a kozmikus rendszerben csak egy létezik belőlük. A hinájána szerint az egyén külső és belső világa is egyszerű elemekre osztható, amelyek azonban szigorú törvényszerűségnek vannak alárendelve.
A mahájána ezzel szemben azt tanítja, hogy a világ egységes, és minden a tudat teremtménye (jógácsára), de van olyan irányzat is (madhjamaka), amely e világot illúziónak, nem létezőnek, önlét nélkülinek tartja. A jógácsára filozófia alapítója Vaszubandhu, a madhjamaka filozófia alapítója pedig a második században élt Nágárdzsuna.


Tibeti csörten a Himalája lábánál
A jelenleg elterjedtebb mahájána szerint a buddhák száma csaknem végtelen, és minden lényben benne van potenciálisan a buddhává válás képessége, azaz a számtalan újjászületések fokozatosan érlelik buddhává azt, aki erre az útra lép, így a létezés megannyi fokán álló lény között jelenleg is található olyan, aki a jövőben buddhává érik majd. A nirvána a mahájána irányzat szerint nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot, míg a hinájána szerint csak a vágyak kialvása.
A mahájána felsőbbrendűnek tartja magát, és lenézően hinajánának, kis, azaz hitvány szekérnek nevezi az eredeti, régebbi felfogást. Azt vallja, hogy minden embernek törekedne kell arra, hogy bodhiszattvává (A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.) váljon, ennek a célnak a megvalósítása érdekében aktív etikát tanít. 1933-ban Kőrösi Csoma Sándor lett az első európai, akit Japánban bódhiszattvának nyilvánítottak. Sírja buddhista zarándokhely lett.

A számtalan buddha feltételezése a mahájána buddhizmusban felvetette annak a lehetőségét is, hogy ezek a már üdvözültek jótékony hatással vannak a földi élőlényekre, tehát hozzájuk imádkozni szintén üdvözítő hatású. Ezzel együtt kialakult egy gazdag mitológiai hitkör, amelyeket a hinduizmushoz hasonlatos kultuszokkal imádtak. A mahájána buddhista eszmekör megjelenése elősegítette a buddhizmus terjedését olyan országokban is, ahol a kultuszoknak, a többisten hitnek és vallási tiszteletnek régebbi, mély gyökerei voltak (például brahmanizmus).

A meglévő ind vallások, elsősorban a hinduizmus, brahmanizmus behatásainak következtében éppen a mahájána buddhizmus adott lehetőséget az eredeti tanok háttérbe szorítására, illetve arra, hogy megtörje a tan ellenállóerejét. Ezzel egyidőben (i. sz. 1000 körül) már megmutatkoztak a jelei a vallás bizonyos mértékű regressziójának is (ebben a szubkontinens északnyugati részén ekkortájt terjeszkedő iszlám is szerepet játszott). Ezzel együtt lehetőséget adott, többek között, az indiai kasztrendszer merevségének feloldására, hiszen a buddhista szerzetesrendek kasztoktól függetlenül fogadtak be "bódhiszattvákat".


Elterjedés és változatok
Az i. e. 3. században Ceylonon és Nepálban, misszionáriusok térítő tevékenysége útján az 1. századtól Kínában, a 4. században Koreában és Indonéziában, míg Japánban a 6., Tibetben a 8., Mongóliában és a mai Oroszország egyes területein pedig az első ezredfordulótól terjedt el.
Indokínában (Kambodzsa, Khmer Birodalom, Angkor) és Ceylon (Srí Lanka) szigetén Hátsó-Indiában, Burmában (Mianmar) a hínajána vagy théraváda buddhizmus a meghatározó. Az indonéz szigetvilágban az iszlám terjedéséig a hinduizmussal vállvetve erős vallási tényező volt.
A kínai szellemi életben, a kínai univerzalista tanok mellett sokszor császári támogatással, sokszor hivatalos üldöztetések közepette tartotta meg befolyását. Kínában, Koreában és Japánban elsősorban a meditációs iskola terjedt el, a mahájána különböző változatai (például:Tiszta Föld buddhizmus és a meditációt hangsúlyozó irányzat, a csan (koreai szon, japán zen).

A zen ma is Japán legnagyobb buddhista szektája, egyedi vonásokkal, mint például, hogy a kezdetektől elvetette a papi nőtlenséget. Ezek a buddhista iskolák már bőségesen merítettek a taoista szemléletből, illetve a kelet-ázsiai természetvallások világából.
Tibetben (és Mongóliában, valamint Oroszország egyes területein) a mahájána rituáléiból, illetve a mágikus formák citálásából kialakultak a buddhista tantrizmus különböző fajtái is, amelyek a későbbiekben önálló szekérré alakultak (például a gyémántszekér). Ez az áramlat i. sz. 600-as években Bengáliából kiindulva érkezett Tibetbe, azonban az itteni ("bön": egyfajta démonhit) vallással szemben kezdetben csak kevéssé érvényesült.

Amint az indiai szerzetesek, a papság szerepe erősödött a szellemi, kulturális és állami életben, úgy vette át az állam irányításának szerepét az a sajátos iskola, amely a „khubilgani öröklési rend” néven vált ismertté, ahol is feltételezik, hogy a lhászai főpap, a dalai láma halála után az egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét különböző égi jelek alapján meg lehet állapítani. A tan összefoglaló neve a vadzsrajána. Négy fő irányzata a nyingmapák, a szakjapák, kagyüpák és a gelukpák. Őszentsége, a dalai láma e negyedik irányzat követője.
A lámaista hierarchia és egyházrend helyzetében nagy változásokat hozott Tibet kínai annektálása (1951), ami a dalai lámát Indiába való menekülésre kényszerítette (1959).
Szokás külön venni az Amerikában és Európában terjedő buddhizmust, bár a metafizikai tanítások nem térnek el a fentebb említett hagyományos iskoláktól, de a közösségi előírások terén megpróbálnak alkalmazkodni a nyugati életformához.
Az ú.n. jobboldali út a függőség kioltását a vágyak kioltásával akarja megvalósítani, az ú.n. baloldali, tantrikus út, megengedi a vágyakat, amennyiben a függőséget el lehet kerülni tudással (ld. Epstein, 2005).


A buddhizmus Magyarországon
Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett sztúpa Tar községnél
Magyarországon a buddhista irodalomnak komoly hagyományai vannak, Kőrösi Csoma Sándortól kezdődően a 20. század első felében megjelent fordításokig. A buddhista tanok közvetlenül is terjedhettek, éppen az egyházilag legsötétebb időkben, ugyanis Budapesten 1956-ban megalakult a Buddhista Misszió, a német származású Láma Anagarika Govinda támogatásával. Könyveket ugyan nem adhattak ki, ám „szamizdat” formájában már a '80-as években jegyzeteket sokszorosítottak, amik '89 közeledtével egyre komolyabb külsőt kaptak, és könyvként is megjelenhettek.
A misszió vezetője Hetényi Ernő volt, aki maga is megkapta a láma-beavatást. Ezekben az években Őszentsége, a dalai láma többször is járt Budapesten, még „első”, hivatalos útja előtt…
Ugyancsak 1956-ban alapította Hetényi Ernő (Berlinben és Budapesten egyidejűleg) a nemzetközi buddhológiai intézetet, amely a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet nevet kapta.
1990 után sorra alakultak a buddhista rendek, iskolák, a hirtelen jött szabadság azonban itt is bizonyos fokú felhígulást eredményezett. A tan könyvkiadása is átvette a könnyedebb, ám kevésbé alapos angolszász kézikönyveket, ugyanakkor Kőrösi Csoma Sándor munkáinak jó része még ma is lefordítatlan.
Magyarországon ezidáig hét sztúpát (emlékhelyet) építettek: Budapesten 2, Budakeszin, Bükkmogyorósdon (Csernelyben), Zalaszántón, Tar községben és Becskén 1-1.
2006-ban autentikus tibeti láma helyezi székhelyét Magyarországra. Tiszteletreméltó Láma Kalszang, Őszentsége Szakja Trizin személyes küldötte, aki azóta is, mint a magyarországi szakjapa közösség rezidens lámája, tanításokat és meghatalmazásokat ad.


A Pozitív Buddhizmus

A Buddha eredeti tanításai a Buddhatermészetről, Önvalóról (svabhava), Igazi Énről(satyatman), Ürességről (sunya), és Nem-ürességről (asunya) és a Létről (bhava) és Nem-létről (abhava), valamint Samsaráról és Nirvánáról. (Eredeti idézetek az öt Nikayából, az Atthakhatákból, valamint Mahayana Sutrákból.)
1.) A lélekből (attan) Brahma lesz. (MN 1-341)
2.) A lélek (attan) a kocsihajtó. (Jataka, 2, 1341)
3.) A lélek (attan) az igazi természet (svabhava). (Mahavagga-Atthakhata, 3, 270)
4.) Az "én" az igazi realitás (ekabhava) üresség nélkül való (asunya) (Uparipannasapali-Atthakhata, 4, 151)
5.) Megállapodva lenni a lélekben, annyi, mint megállapodva lenni az öntermészetben.
(Jataka-Atthakhata, 6, 380)
6.) A Parinirvana a lélekben való megállapodás. (Theragatha-Attha. 1, 51)
7.) Megállapodni a lélekben, az az öntermészetben (svabhava) való teljes megállapodás.
(Sagathavagga-Attha.1, 105)
8.) Megállapodni a lélekben a Legfelsőbben való megállapodás.(Therigatha-Attha. 299)
9.) Megállapodni a lélekben a Legfelsőbb Buddhaság elérése. (Theragatha-Attha. 22, 204)
10.) Megállapodni a lélekben a folyón való átkelés. (Mahavagga-Attha. 2, 692)
11.) A lélek az öntermészet. (Mahavagga-Attha. 3, 270)
12.) A Buddha, a Bhagavan, önmaga inkarnációja. (Patisambhidamagga, 1, 174)
13.) Az énben kell menedéket keresni. (Suttanipata-Attha. 1, 129)
14.) Az egy-lélek eggyéválva nem üresség. (Uparipannasapali-Attha. 4, 151)
15.) A lélek (attan) halhatatlan (amara) és azonos az öntermészettel (svabhava). (Jataka-Attha. 6, 370)
16.) Legmagasabb shila, legmagasabb samadhi, legmagasabb bölcsesség, legmagasabb
megszabadulás; ez a lélekben, a Legmagasabban való megállapodás. (Vibhanga-Attha. 329)
17.) Egy időben, Savittiban a Tiszteletreméltó Raddha miután leült, ezt a kérdést intézte
az Áldott Buddha Úrhoz: - Anatta, Anatta, hallottam. Tiszteletreméltó, kérlek mondd meg,
mit jelent az Anatta?- Csak azt, Radha, hogy az alak nem lélek, az érzések nem lélek, az észrevételek nem lélek, a ragaszkodás nem lélek, a tudat nem lélek. Igy látni a dolgokat, ez a születésnek vége. A Brahman élet beteljesedett, amit tenni kellett megtétetett, és azt érezzük, hogy innen nincs semmi más, mint AZ IGAZI LÉLEK. Nincs ezen kívül más teendő többé.(SN, 3, 196.)
18.) A Tathagata a lélek.(Jataka-Attha. 5,337)
19.) Az én (attan) tökéletesítése a Nemes Nyolcrétű Ösvény.(Nettippakarana-Attha. 184)
20.) A szenvedés teljes megszüntetése az öntermészet (svabhava) elérése. (Udana-Attha. 392)
21.) A Tathagata igazi természete az "én"(attano). (Ittivuttaka-Attha. 2,187.)
22.) A Samsara az Samsara, és nem a Halhatatlanság elérése. Tudatában lenni a
halhatatlan Legfelsőbb Énnek, ez a halhatatlan Legfelsőbb Énnek az elérése.
(Therighata-Attha. 289)
23.) Ne gondold bűnös ember, hogy az öt skandha tagadásával elrejtheted bűneidet.
A Belső Én ott van benned,figyel téged, és számontartja cselekedeteidet.(Anguttara Nikaya)
24.) Bár a Buddha megtisztult az öt skandhától, mégsincs kívül az öt skandhán.
(Vatsiputriya Abhidharma, v.Shariputra Abhidharma)
25.) A Tathagata az "én" (atta) igazi realitása. (Majjimapannasa-Attha. 3, 369)
26.) A ruhát megtisztítják a piszoktól, az aranyról eltávolítják a tisztátalanságot, de attól
nem semmisülnek meg, hanem megmaradnak annak, amik; ugyanigy van ez az "Én"-nel is,
mikor megszabadul a tisztátalanságtól. (Lankavatara Sutra,Sagatakam, 756)
27. Ahogy az asszonynak a saját matrixa láthatatlan önmaga számára, ugyanúgy az Én-lélek
sem látható azok számára, akiknek nincs bölcsességük. ( Lank. Sagatakam, 760)
28.) Mint az esszenciát a gyógynövényekben, mint a tüzet a lángban, a bölcsesség hiányában lévő nem veszi észre az Én-lelket a skandhákban. (Lank.Sagatakam, 761)
29.) Ha nincs igazi Én-lélek, akkor nincsenek szintek, nincs önuralom, nincsenek lelki tulajdonságok, nincs felsőbb beavatás, és nincs felsőbb tudatállapot (samadhi) sem. (Lank. Sagatakam, 763)
30.) Ha egy rombolóval találkozik, ki azt mondja: ha van Én,, akkor mutasd meg nekem!, a bölcs így felel: Mutasd meg előbb nekem saját érveidet! (Lank. Sagatakam, 764)
31.) Mindazok, akik a "nem-én" teóriájához ragaszkodnak, megsértik a Buddha-Dharmát, elvetik a lét és nem-lét dualista tanítását. Ezeket ki kell vetni a bhikshuk gyülekezetéből, és többé nem szabad hozzájuk beszélni. (Lank.Sagatakam, 765.)
32.) Az Én-Lélek Doktrinája ragyogóan fénylik, mint a világ végén fellángoló tűz, eltörli a filozófusok tévedéseit, felégetve az én-nélküliség erdejét. (Lank. Sagatakam, 766)
33.) Van valami minden lényben, ami igazi, valódi, örök, önmeghatározó, és örökké változatlan,
- ez az "Én", bár teljesen különböző attól, amit a filozófusok tanítanak. Ez az "Én" a Tathagata-garbha, a Buddha-természet mely mindannyiunkban létezik, melynek jellemzői az Állandóság, Áldás, Igazi Én, és Tisztaság. (Nitya, Sukha, Atman, Subha).
( Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra )
34.) A Tathagata azoknak az otthonában lakik, akik állandóan azt gondolják, hogy a Tathagata örök, állandó, és örökkévaló. (MPNMS, 8.fej.)
35.) Óh, Bhagavan, van-e az univerzumban "Én"? Igen, vagy nem? - Tanítványom, az "Én" a
Tathagatagarbha. Minden lény tulajdonában van a Buddha-természet. Ez az "Én". Ezt az igazi Én-t elfedezik a szenvedélyek, a lények ezért nem látják igaz természetüket. (MPNMS)
36.) Mikor a nem-ént (anatta) tanítottam, a bolondok úgy gondolták, hogy a tanítás tagadja az ént. A bölcsek tudják, hogy ez csak figurativ beszéd, épp ezért semmi kételkedés nincs bennük.(MPNMS)
37.) Az "én" (atman) jelen van tulajdonképpen minden dharmában. (MPNMS)
38.) Ahogy a tehéntej jóízű, ugyanígy jóízű ez a (Nirvana) Sutra. Mindazok akik elhagyják az
ebben a Sutrában kifejtett Tathagatagarbha tanításokat, hasonlatosak a marhákhoz. Vegyük
példának azokat az embereket, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni: rendkívüli szenvedést fognak okozni önmaguknak: hasonlóképpen tudnotok kell, hogy azok a hálátlan emberek, akik elvetik a Tathagatagarbha tanítását, és "nem-ént" tanítanak, rendkívüli szenvedést okoznak önmaguknak.(MPNMS)
39.) Mint ahogy a medicina és a három tudomány legfelsőbb ismeretei (uttaratantra) össze vannak gyűjtve (samavasaranam gacchanti), hasonlóképpen a különböző titkos (guhya) Dharma-kapuk, és a szavak szándékolt jelentése (sandha-vacana), ahogy azt a Tathagathak értelmezték, ebben a Maha Parinirvana (Sutrában) vannak összegyűjtve. Ezért hívják ezt Maha Parinirvana Sutrának. ( MPNMS)
40.) Az "Én" az realitás (tattva),az "Én" nem változó (nitya), az "Én" az erény (guna), az "Én"
örök (sasvata), az "Én" az béke (siva). A Tathagatha azt tanítja, ami igaz. (MPNMS)
41.) A Tathagata nem keletkezik, és nem múlik, nem öregszik, és nem hal meg, elpusztíthatatlan, és megronthatatlan; ez nem egy teremtett lét. Minden teremtett lét állandótlan; a Buddha-természet nem teremtett, ezért örökké való. (MPNMS)
42.) A Tathagata örök, és soha sem változik: ezért igazi realitásnak nevezik. (MPNMS)
43.) Ámbár az érző lények állandótlanok, de Buddha-természetük örök, és változatlan. (MPNMS)
44.) A Tathagata Dharma-teste (Dharmakaya) Örök (Nitya), Áldás (Sukha), Én (Atman),
és Tisztaság (Subha). (MPNMS)
45.) Azt gondolni a szenvedésről, hogy boldogság, az perverzitás, azt gondolni a boldogságról, hogy szenvedés, az perverzitás, azt gondolni az állandótlanról, hogy az örök (nitya), az perverzitás, azt gondolni az örökről, hogy az állandótlan, az perverzitás: azt gondolni a nem-énről hogy az az Én, az perverzitás, azt gondolni az Énről, hogy az nem-én, az perverzitás, azt gondolni a tisztátalanról hogy tiszta, az perverzitás, azt gondolni a tisztáról, hogy az tisztátalan, az perverzitás. (MPNMS)
46.) A Tathagata-dhatu a valódi természete (svabhava/prakrti) a lényeknek. Ezért azt nem lehet
megölni, vagy életét kioltani. Ha meg lehetne ölni, akkor az élet-erőt (jivaka) meg lehetne semmisíteni. Márpedig az életerő megsemmisítése lehetetlen. Ebben az esetben az életerő megfelel a Tathagatagarbhanak. Ezt a Dhatut nem lehet lerombolni, megölni, vagy megsemmisíteni, úgyszintén nem lehet nagyon világosan látni, mindaddig, míg a Buddhaság el nem éretett. (MPNMS)
47.) Mikor a Buddha szemét az érző lényekre veti, látja, hogy azok bár keresztül vonulnak az újraszületés öt birodalmán, testükben mégis nagy kincset hordoznak, mely örök , és nem változó. (Tathagatagarbha Sutra, 6. Gatha)
48.) A Dharmakaya, Tathata és a Gotra valóban létező abszolut Svabhava (önvaló), mely a
realitásban létezik. (Ratnagotra-vibhaga, I, 144 )
49.) Akár megjelennek a Buddhák a világban, akár nem, a lények akkor is rendelkeznek a
Buddhaság szubsztanciájával. (Ratnagotra-vibhaga)
50.) Ha a Buddha-természet szubsztanciája nem létezne, a Samsarától való idegenkedés
létre nem jönne, nem lenne vágy a Nirvana iránt, sem erőfeszítés annak elérésére.
(Ratnagotra-vibhaga, 39)
51.) Shariputra, a Dharmakaya sem nem növekszik, sem nem csökken természetében, nem
behatárolható a múltban, ahogy nem behatárolható a jövőben sem, mivel hiányával van a két extrémitásnak. Shariputra, ez nem határolható el a múltban, mivel hiányában van a növekedésnek, és nem határolható el a jövőben, mivel hiányában van a csökkenésnek. Shariputra, ez a Dharmakaya állandó, mivel természetében kimeríthetetlen, és nem változó. (Anunatva - Apurnatva Nirdesha)
52.) Manjushri, az emberek azért köpülik a tejet, mivel tudják, hogy vaj van benne. Miért nem köpülik a vizet? Mert abban nincs szubsztancia. Hasonlóképpen Manjushri, az emberek megtartják az erkölcsi előírásokat (shila) és elhatározzák magukat a szent életre (brahmacarya), mivel a Tathagatagarbha létezik. Ezenfelül Manjushri, az emberek akik aranyat akarnak, és belátó elmével rendelkeznek, azokat a sziklákban keresik. Miért nem keresik a fákban? Sziklákban keresik, ahol az arany-érc (suvarna dhatu) jelen van. Nem keresik fákban, ahol nincs arany. Hasonlóképpen, Manjushri, az emberek, akik észlelik a Dhatu (Buddha-dhatu, Buddha-principium) jelenlétét, így gondolkodnak: "Buddhává kell lennem" -és így betartják az erkölcsi előírásokat, és elhatározzák magukat a szent életre. Midezenfelül Manjushri, ha nem lenne Dhatu, a szent élet értelmetlen lenne.
Ahogy vaj nem lesz a vízből, köpülhetik bár egymilliárd évig is, épp úgy nem származna semmi jótétemény azokra, kik elhatározták magukat a szent életre, ha nem létezne az Atma-dhatu (Buddha-principium).
(Angulimaliya Sutra)


Mi a Pozitív Buddhizmus lényege?

Először is azt a kérdést kell feltennünk, mi a buddhizmus ? Erre a kérdésre egész röviden ez a válasz: Törekvés, hogy végét vessük a cyklikus egzisztencia (élet és halál) körforgásának. A következő kérdés az lenne, hogy mi történik akkor, amikor a körforgás végére értünk. A különböző buddhista iskolák erre a kérdésre különböző válaszokat adnak: abban ugyan mind megegyeznek, hogy a végső cél a Nirvana, de a Nirvana mibenlétében nem tudnak megegyezni. A Pozitiv Buddhizmus válaszában a Buddhát követi, amikor azt mondja: NIRVANA VAN.
Ezt azért kell kiemelnünk, mert több olyan "buddhista" iskola van, ami a Nirvanát "végső megsemmisülés"-ként értelmezi - mint egy lehetséges választ a cyklikus egzisztencia végétvetésének kérdésére. Ez viszont teljesen szemben áll a Buddha intencióival, aki kijelentette, hogy ez ucchedda vada, vagyis nihilizmus, amit határozottan elvetett.

A Buddha bevezető tanításai az öt Nikayaban vannak összefoglalva, ezeknek a taninterpretációs addendumai az Atthakhaták. Ezekből a korai tanitásokból kiderül, hogy a Buddha nem tekintette magát a Vedikus tanok lerombolójának, hanem a régi brahmani út megújjítójának. Ezért tanítását Brahmayananak nevezte. "A lélekből (attan) Brahman lesz." (MN 1 - 341) "A lélek (attan) a kocsihajtó." (Jataka, 2, 1341) Továbbá: "A lélek (attan) az igazi természet (svabhava, - önvaló). (Mahavagga - Atthakhata, 3, 270)
A példákat tovább lehetne sorolni, csak még egyet hozok fel: "Az 'én' az igazi realitás (ekabhava), üresség nélkül való." (Uparipannasapali - Atthakhata, 4, 151 ) A Buddha tehát nem tanított semmiféle végső megsemmisülést. Ellenkezőleg, a Halhatatlanság Birodalmának (Amataya Dhatuya) elérését tanította. Ezért sokszor a Nirvanát is így nevezte.
Ezek után rátérünk a Buddha karakterisztikus tanítására, az Anattára. Az "Anatta" szó egyáltalán nem azt jelenti, amit a közhiedelem tulajdonít neki, vagyis, hogy "én nincs". Az "én nincs" páli megfelelője a Natthatta. Ez a kifejezés mindössze ötször fordul elő a Nikayákban (mind az öt a Samyutta Nikayában), akkor is úgy, mint az uccheddavada, vagyis a nihilizmus elitélése. Az "Anatta" jelentése: nem én. Tehát ez, vagy az a dolog nem én.
A Buddha teljesen világosan elmagyarázta, hogy mi a "nem én". Nem én az öt skandha, vagyis az öt lét-aggregátum, és ezek a következőek:
Rupa -alak, forma (28 osztály)
Vedana - érzés (6 osztály, 18 alosztály)
Sannya - észlelés (6 osztály)
Sankhara - megkülönböztetés (52 osztály)
Vinnana - tudat (89 osztály)

Az öt létaggregátum összességét "pudgala"-nak nevezte, és kijelentette, hogy ezeknek sem az összessége, sem az összetevőinek egyike sem azonos a lélekkel, ezek mind-egyike, és összessége Anatta, nem-én. Nyilvánvaló, hogy ez a tanitás nem az "én" tagadása, hanem annak magyarázata, hogy mi nem az én. Az ötödik skandha (Vinnana) szintén nem az én, mert ez csak a közönséges mundán tudat. Az öt skandha mindegyike a korporealitáshoz tartozik.


A Buddha tanítását egy könnyen megjegyezhető versben foglalta össze, mely Pali nyelven a következő:

Sabba papasa akaranam / Kusalassa upasampada / Sa citta pariyodapanam / Etam Buddhanusasanam.
Vagyis:

Rosszat elkövetni nem szabad / Gyakorold az erény tökéletességét/ Tisztítsd meg cittádat /Ez a Buddha tanítása./

Ez a vers azért fontos, mert benne a Buddha világosan posztulál egy szubsztanciát, a Cittát. Később, a Theravada Iskola hamisan azt magyarázta, hogy a Citta azonos a Sankhara, vagy a Vinnana skandhával, de ezt semmivel sem tudták bizonyítani, mivel az öt Nikayában ilyen passzus nem található. (Az, hogy a Therevada II.szd-ban írt "Abhidharma"-jában ez így szerepel, az semmit sem bizonyít a nyilvánvaló csaláson kívül). A Theravada Abhidharma tanításai teljesen szembehelyezkedtek az Atthakhaták taninterpretációjával, és kifejezett ucchedavadát, nihilizmust tanítottak. Ugyanakkor a Mahasanghika Iskola az Atthakhaták szellemében tanította a Cittát, a Bodhicittát, vagyis a Buddhává-levés "magját" az érző lényekben, amit Tathagatagarbhának is neveztek. A Mahasanghika Iskola egyik al-szektája , a Lokottaravadinok (transzcendentalisták) tanították, hogy egyedül csak a transzcendencia világa a valóban létező végső realitás, a Buddha pedig ennek az emanációja. Ez a tanítás képezte a korai Mahayana alapjait.
A Dipavamsa és a Mahavamsa nevezetü krónikák leírják, hogy a buddhizmus röviddel a Buddha Parinirvanája után 18, vagy 20 iskolára oszlott, közöttük volt a nihilista Theravada, és az eternalista Mahasanghika. A Mahasanghikából jött létre a Mahayana. A korai Mahayana karakterisztikus tanításai közé tartozott a hit a Buddha örökkévalóságában, a Buddha megszabadulást segítő tevékenységében, és az érző lényekben meglévő Buddha-természetben. Azt a Buddha-természetet , ami az érző lényekben van, Dhatu-nak, vagy Gotra-nak nevezték, megkülönböztetve A Tathata-tól, a Dharmakayatól, vagyis attól a szubsztanciától, amely már megtisztult a "klesháktól", vagyis a beszennyezőktől.
Ha lefejtjük a Dhaturól a kleshák beburkoló rétegét, mögötte a Tathagatagarbhát (Dharma-kayát ) találjuk. Nagarjuna , Dél-Indiai filozófus az I.- II szd fordulóján _ mint életrajza beszámol róla, úgy találta, hogy a buddhizmus "befejezetlen, tovább kell fejleszteni, bizonyos pontokon nem kielégítő, tovább kell vinni a tanítást, modernizálni kell, mert a tan nem tévedések nélküli, és a gyakorlat nem hiba nélküli." Azt hirdette, hogy a tengerben lévő Sárkány Bodhisattva rábízta a Buddha titkos tanításait, a Prajnaparamita-irodalmat. Elkezdte tanítani az ún. középső utat, mely - mint mondta - a középen van a nihilizmus és eternalizmus között. Tanításait azonban az én úgy mundán, mind szupramundán vonatkozásban való tagadására és az "üresség" tanítására (sunyatva) alapozta. Követői a mai napig is ezt tanítják, és egyesek azt hiszik, hogy ez valamilyen "via negativa" Abszolutista tanítás.
Egy, a Sunyavada Iskola tanításával foglalkozó buddhológus, Harsh Narain kimutatta, hogy tanításaik a következő "ürességeket" sorolják fel:
a kondicionált üressége
a nem kondicionált üressége
a transzcendencia üressége
az absolut üresség
az üresség üressége
(in : Suunyavaada :A Reinterpretation, Philosophy East and West, 13. No.4.)

Tanításuk tagadja a szubsztanciát úgy mundán mint szupramundán vonatkozásban, ez pedig nem más mint a nihilizmus kritériuma. A buddhizmus a Buddha tanítását három periódusra osztja fel, amit a Tan Kerekének Forgásbahozásaként (Dharmachakrapravartana) nevez.
A második Dharmachakrapravartanában (Prajnaparamita Sutrák) a Buddha valóban tanította az ürességet, - ami azonban csak a samsarára, a mundán világra vonatkozott. Mivel Nagarjuna a samsara és a Nirvana egységének új tanítását vezette be, ezért a samsara ürességének tanítását kiterjesztette a Nirvanára is.
A Buddha a második Dharmachakrapravartanában nem világnézetet, hanem methodológiát tanított Ez a tanítás provizórikus (Neyartha) és nem a végső tanítás. A III.szd-ban Maitreyanatha, Asanga és Vasubandhu acharyák revizió alá vették a Sunyavada tanításait, és ebből jött létre a Yogacara, v. Cittamatra Iskola. A Tiszta Tudatot (Cittamatra) mint végső realitást interpretálták, felújítva ezzel a Lokottaravadina hagyományait. A sunyavadin Áryadeva erre azzal vádolta ezeket az acharyákat, hogy VISSZA akarják csempészni a buddhizmusba az ént, és Buddhista Brahmanoknak nevezte őket. A Yogacara acharyái viszont megállapították, hogy a Sunyavada, visszanyúlva a Theravádák Abhidarma tanításaihoz, nihilizmust tanít. A harmadik Dharmacakrapravartanában a Buddha kijelentette a Végső Realitás létezését, kijelentette, hogy a második Dharmacakrapravartanában provizorikus (Neyarta) tanításokat közölt, és azok magyarázatra szorulóak.

A harmadik Dharmacakrapravartana a Tathagatagarbhát, a minden lényben meglévő Igazi Én-t (satyatman) tanítja, mely se nem csökken, se nem növekszik (Anunatva-Apurnatva), tehát nem egy megvilágosodás következtében jön létre a jövőben, hanem már most jelenlévő. Ez a tanítás, amit a Pozitiv Buddhizmus követői szembeállítanak a sunyavada tanításaival. Tanítják a Buddha szavainak megfelelően amit a Mahaparinirvana Nama Mahayana Sutrában mondott, hogy minden sutra a Mahaparinirvana Sutráért lett elmondva, ez a buddhista tan betetőzése, és a Magasztos (Bhagavan) azt akarta, hogy Tanát eszerint a Sutra szerint értsük meg, mert ez a Határozott Végső Értelem hordozója.

A nyugati nyelveken író buddhológusok első nemzedéke, Dr. C.A. F.Rhys Davids, George Grimm, S.Radhakrishnan, J. Perez-Ramon, G.C. Pande, I.B. Horner, Dr. A. K. Coomaraswami, Julius Evola, Rene Guenon, Nikhilananda, Crandhadhar Sarma, Dr Nakamura, és még sokan, mind ezen az úton jártak. Napjainkban ezt az utat követi a buddhológusok közül Ken Lee Wheeler, Ardent Hollingsworth, S,K Hookham, Cyrus Stearns, Harsh Narain, Takasaki Jikido, és e sorok írója is. Ezt az utat követte a kínai Nye-pan Iskola, a szintén kínai San-chieh-chiao Iskola, és egészen napjainkig ezt követi a tibeti Jonang Iskola, amelynek tanításait a jelenlegi Dalai Láma is úgy ismerte el, mint legitim buddhista tanítást.


Buddhista alaptanítások

A NÉGY NEMES IGAZSÁG /Skt: Arya-Satya/:

1, A Szenvedés Nemes Igazsága /Skt:Duhkha, küszködés, elviselhetetlen,/ :Az élet szenvedés: a születés, betegség, öregség, halál a fájdalom, gyász, kétségbeesés a bánat, bizonytalanság, elválás szeretteinktől , ez mind szenvedés.
2, A Szenvedés Keletkezésének Nemes Igazsága /Skt, Samudaya/ A szenvedés keletkezésének oka a Vágy /Skt, Trsna/. A Vágy az ami újraszületést von maga után: vágy az Itt és Most élvezetek és gyönyörök után. vágy az itt és most érzéki dolgok után, vágy a lét és nem-lét után..
3, A Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága /Skt, Nirodha/ Felismerése annak, hogy a szenvedés Megszüntethető.
4, A Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága:
A NEMES NYOLCRÉTÜ ÖSVÉNY /Skt, Arya-Astnghika -Marga/.
1. HELYES MEGGYŐZŐDÉS: a szenvedés igazságának felismerése és ennek az IGAZSÁGNAK elfogadása.

2. HELYES ELHATÁROZÁS: meggyőződve a szenvedés igazságáról megfogadni, hogy a Dharmát tanulmányozva, annak erkölcsi előírásit követve munkálkodik az érző lények javára.
3, HELYES BESZÉD: A Dharma követője a legjobb tudása szerint tanítja a Dharmát, nem dicsőíti önmagát, nem szól le másokat, nem használ profán kifejezéseket, nem állít valótlan dolgokat, mindent a valós történtek szerint mond el, nem mentegetve önmagát sem másokat.
4, HELYES CSELEKVÉS: a Dharma követője tetteiben mindig azt cselekszi amit szavaival állít, minden cselekedete az érző lények javára irányul.
5, HELYES ÉLETMÓD: a Dharma követőjének a helyes beszédet és helyes cselekedetet alkalmaznia kell a mindennapi életben. Olyan foglalkozást választ amivel az érző lényeket segíti. Nem lehet: vadász, mészáros, katona.
6, HELYES IGYEKEZET: a Dharma Útján járónak arra kell törekednie, hogy minden gondolata egészséges és tisztaszándéku legyen, az érző lények javára.
7, HELYES ELMÉLYEDÉS: a Dharma Gyakorlója mindig tudatában van annak, hogy mi a helyes gondolkodás, helyes cselekedet, helyes érzés.
8, HELYES MEDITÁCIÓ: A Dharma Gyakorlója arra törekszik, hogy gondolatait képes legyen egy pontra irányítani, és ezáltal a különböző Dhyana állapotokat elérni.

Az Első és Második Ösvény gyakorlata a HÁRMAS MENEDÉK FORMULA elmondása (amit inkább úgy kell értelmezni, hogy visszamenni vagy hazatérni)


A HÁRMAS MENEDÉK FORMULA

A BUDDHÁHOZ FOLYAMODOM OLTALOMÉRT
A DHARMÁHOZ FOLYAMODOM OLTALOMÉRT
A SANGHÁHOZ FOLYAMODOM OLTALOMÉRT

A Buddhához, a Tiszteletreméltóhoz, a Tökéletes Tanítóhoz folyamodom oltalomért
A Dharmához, a Tiszteletre méltó Tökéletes Tanításhoz folyamodom oltalomért.
A Sanghához, a Tiszteletre méltó Gyülekezethez folyamodom oltalomért.


A BUDDHÁHOZ - A DHARMÁHOZ - A SANGHÁHOZ - FOLYAMODTAM OLTALOMÉRT.

A Harmadik , Negyedik és Ötödik nemes Ösvény gyakorlata az ÖTÖS FOGADALOM /Skt: Panca Shila/

1, NE LÉGY ÁRTALMÁRA EGYETLEN EGY ÉRZŐ LÉNYNEK !
2, NE VÉGY EL OLYASMIT AMIT NEM ÖNKÉNT ADTAK !
3, NE MERÜLJ EL ÉRZÉKI, ÖSZTÖNÖS DOLGOKBAN !
4, NE MONDJ VALÓTLANT !
5, NE ÉLJ BÓDÍTÓ SZEREKKEL !

A Hatodik, Hetedik és Nyolcadik Nemes Ösvény gyakorlata/ Az érző lényekre való gondolás.

BUDDHA TANÍTVÁNYAI ! A rossz karmát amit létrehoztatok kezdet-nélküli időktől fogva, irigységből, gyűlöletből és ostobaság által, testtel, szavakkal és gondolatokkal,

BUDDHA TANÍTVÁNYAI BÁNJÁTOK MEG MIND !


ÉRZŐ LÉNYEK ! A rossz karmát amit létrehoztatok kezdet-nélküli időktől fogva irigység, gyűlölet és ostobaság által, testtel, szavakkal és gondolattal,
ÉRZŐ LÉNYEK BÁNJÁTOK MEG MIND !
SZENVEDŐ LELKEK ! A rossz karmát amit létrehoztatok irigységből, gyűlöletből és ostobaság által, testtel, szavakkal és gondolattal

SZENVEDŐ LELKEK BÁNJÁTOK MEG MIND !
Az érző lények száma végtelen : Fogadom, hogy átsegítem őket.
A szenvedés felmérhetetlen : Fogadom, hogy mind legyőzöm,
A Dharma - Kapuk megszámlálhatatlanok : Fogadom, hogy megtanulom őket.
A Buddha Útja felülmúlhatatlan: Fogadom, hogy megvalósítom.
Az Ön - természet lényeit ; Fogadom, hogy átviszem
Az Ön - természet szenvedéseit; Fogadom, hogy megszüntetem.
Az Ön - természet Dharma - Kapuit ; Fogadom, hogy teljesen megtanulom.
Az Öntermészet Buddha Útjait ; fogadom, hogy felismerem.


A HÁRMAS MENEDÉKFORMULA AZ ÉRZŐ LÉNYEKÉRT.

A Buddha erejére támaszkodva fogadom, hogy minden érző lény megtisztult gondolattal maradéktalanul megérti a szenvedésből kivezető utat. A Dharma erejére támaszkodva fogadom, hogy minden érző lény a Sutrák Kincsestárában mélyen elmerülve, oly nagy bölcsességre tesz szert mint az óceán. A Sangha erejére támaszkodva fogadom, hogy minden érző lény egyetlen egy gyülekezetben gyakorolja a teljes békességet.

BÉKESSÉG MINDEN LÉNYNEK ! MAITRI MAITRI MAHAMAITRI.


Pancasila - Az emberi méltóság alaptörvénye

A Buddhista Etika távlatai a világi életben megtalálható a Buddha egész tanításában. A világban végbemenő események sok embert elgondolkoztatnak, mert az általános erkölcs egyre jobban kezd az emberek gondolkozásából eltűnni. Magát a szót "erkölcs" és annak jelentését egyre jobban elfelejtik. Így az erkölcsi érzékek is egyre jobban eltompulnak. Egyre kevésbé képesek a jó és rossz között különbséget tenni, helyes cselekedeteket véghez vinni, helyes kapcsolatokat teremteni és vállalni a tetteik következményét. Az erkölcsbe beletartozik az erkölcsi jog, erkölcsi érzék, felelősségvállalás, erkölcsi önbecsülés és erkölcsi győzelem.

A világban végbemenő események arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az emberi erkölcs egyre jobban csökken. Úgy a férfiak mint a nők, öregek és fiatalok, tanultak és tanulatlanok, intelligensek és unintelligensek között, fajra, vallásra való tekintet nélkül. Falvakban, városokban, országokban egyaránt. A világi törvények és szabályok ellenére az emberek nem érzik magukat és javaikat biztonságban. Nagyon kevés ember az, akiben ne lenne félelem. Azt gondolhatnánk, hogy minden ember fél a természeti katasztrófáktól. Sajnos ez nem így van. Az emberek legjobban a gátlástalan, udvariatlan emberektől félnek, akikre az önzés, mohóság, erkölcstelenség, nemtörődömség jellemző. Akik elhanyagolják a kötelességüket, nem törődnek mások jogaival és ezáltal megkeserítik mások életét.

Legjellemzőbb példák erre: fegyverek gyártása, rablás, csalás, fosztogatás, zsarolás, jogfosztás, fenyegetés, kinzás, gúnyolódás, nemi erőszak, gyermekek megrontása, gyermekek kinzása, a családok, öregek, betegek elhagyása, kegyetlenség és gyilkosság a megszületett és meg nem született ellen, pornográfia és sorolhatnánk még kitudja meddig. Ezek a bűnözők vagy nem tanultak erkölcsöt, vagy úgy gondolják, hogy az erkölcs teljesen idejét múlta. Mégpedig azért, mert a mai modern világban a tudomány mai állása és fejlődése folytán az ember civilizáltabb. Valóban, az ember materiálisan sokat haladt előre, de sajnos spirituálisan visszaesett. Ez abban mutatkozik meg, hogy gondolatilag a tudományos eredményeket nem képes az igazságnak megfelelően az emberek javára fordítani. Éppen ezért nagyon fontos, hogy akik a Buddha Dharmát követik, tanítják, ne csak szóban hanem jó példával is tanítsák a Buddhista Etikát. A Buddha az erkölcsöt egy egyszerű tanáccsal magyarázta meg fiának Sramana Ráhulának:

"Ha valamit tenni akarsz, először elmélkedj azon, hogy a tett nem lesz károdra, vagy más kárára, vagy mindkét fél kárára. Ha a tett szenvedést okoz, ne tedd meg! "

"Ha a tett örömet és nem kárt okoz, ismételd meg újra és újra!"

Ez megmutatja, hogy mielőtt cselekdnénk, vizsgáljuk meg, hogy a cselekedet hogyan érint bennünket és másokat.

Az a személy aki gyakorolja a Buddhista etikát a mindennapi életben, kitartó szorgalommal, az saját maga megtanulja az önbizalmat. Az etikát amit a Buddha tanított nem nehéz megérteni, sem pedig követni a mindennapi életben. A felnőttek feladata, hogy megtanítsák a fiatalokat az etika gyakorlására. Az Ötös Fogadalom és a Nemes Nyolcrétű Ösvény gyakorlásával a mindennapi életben, elérjük a békességet és harmóniát az emberek között.

1, Az élet drága minden élőlény számára. Senkinek sincs joga más életét elvenni semmilyen okból. Sajnos vannak emberek akik megölnek másokat különféle indokkal. Emberi jogra, vallásra, békére, fajra, népességcsökkentésre stb. hivatkozva. A mai időkben már gyermekek ölnek gyermekeket, szülők ölik a gyermeküket, gyermekek ölik a szüleiket. Ha szeretet, együttérzés, jóindulat, kedvesség és békesség lenne a családokban, a gyermekek természetesnek vennék azt, hogy ne ártsanak másoknak. Képesek lennének mérlegelni tetteik következményét. Az erkölcsi normák természetesek lennének számukra. Már gyermekkorban kialakulna bennük a helyes megértés, helyes gondolat és ezáltal a helyes cselekedet.


2, A lopás kezdve a csokoládéval, kisebb játékokkal később elvezethet a nagyobb lopáshoz, rabláshoz, fosztogatáshoz, csaláshoz, zsaroláshoz. A mások javainak tiszteletben tartása otthon és az iskolában. Jólelkűnek a szegényebbek iránt, önzetlennek, egyszerűnek, őszintének, megbizhatónak lenni, ezeket a tulajdonságokat már otthon, kisgyermekkorban képes gyakorolni.

3, A 3. előírásnak a megszegése katasztrófális állapotokat idézett elő az egész világon. A házastársak hűtlensége a családok széthullásához, a gyermekek elhanyagolásához vezet. nem beszélve a fertőző nemi betegségek terjedéséről. Az AIDS terjedése a világon legalább annyi embert pusztított el mint egy nukleáris háború. Gyermekek, feleségek, férjek, öregek és ártatlan betegek, akik soha ezt a szabályt meg nem szegték, áldozatul esnek ennek a halálos fertőzésnek. Gyermekek megrontása, nők megerőszakolása, vérfertőzés és más helytelen szexuális viselkedés egyre jobban terjed az egész világon. Úgy Keleten mint Nyugaton. Ezek a bűnözők mind felnőttek és nem gyermekek. Az önkontrol hiánya, a jó és rossz közötti különbségtétel meg nem értése, az önzés, pénzéhség odáig fajult, hogy nem csak az illető önmaga, de mások biztatásával követi el gyalázatos tetteit. Azok a gyermekek akik állandóan ilyen környezetben élnek teljesen természetesnek gondolják ezt a viselkedést. Ahelyett, hogy helyes irányban fejlődnének, tudtukon kívül megszegik ezt az előírást saját maguk és mások kárára.

4, A beszéd az ami által az emberek kapcsolatot teremtenek egymással. A helyes beszéd, kedvesség, őszinteség, szavahihetőség, gyengédség, barátságosság, és ide tartozik az írott és nyomtatott beszéd is. Könnyen gyakorolható ha már kezdetben a gyermeket a 4. szabály szerint tanítjuk.
Ha a gyermek ilyen környezetben nő fel, kerülni fogja a trágár, sértő és obszcén szavakat mert személyéhez nem méltónak érzi. Meggondolt, meggyőző, mindenki által elfogadható, kedves, egyértelmű szavakat fog használni. Ebből látszik, hogy a Nemes Nyolcrétű Ösvényen már az egészen fiatal gyermek is képes elindulni.

5, Az ötödik szabály a tartózkodás a bódító, kábító szerek használatától. Hogy miért? Megtalálható a Nemes Nyolcrétű Ösvényben. Kábító és bódító szerek hatása alatt az ember nem lesz képes megvalósítani a helyes gondolkodást, megértést, életmódot, cselekvést és törekvést. Elveszti testi és szellemi önuralmát. Veszélyeztetve önmaga és mások testi épségét. Ez a probléma egyre negyobb méreteket ölt a Föld minden részén. Korra, nemre, vallásra, fajra való tekintet nélkül. Családok mennek tönkre aminek a gyermekek látják kárát. A kábítószer hatására különböző bűncselekmények száma egyre magasabb lesz (rablások, testi sértések, gyilkosságok, kegyetlenkedések).
Azok a bűnözők akik ezeket a szereket gyártják és forgalmazzák, kegyetlen, kapzsi, nemtörődöm alakok, akik embertársaik kárára gazdagodnak meg. Ezekkel szemben a törvény szinte teljesen tehetetlen. Mindez az erkölcsi hanyatlás eredménye, ami az egészséges gondolkodás, emlékezés, akaraterő, testi és szellemi egészség hanyatlásához vezetett. Ezáltal megsokszorozva a szenvedést az emberek világában.

Ezen dolgok megértése után, senki nem tekintheti az Ötös Fogadalom betartását és a Nemes Nyolcrétű Ösvény követését vallási fanatizmusnak, ami a vak hitből származik. A szerető kedvesség, együttérzés, erőszakmentesség és türelem táplálja az erkölcsöt. Nincs olyan ember a világon aki ne erre vágyna, nem ezt szeretné érezni maga iránt. A Buddha álltal ránkhagyott Tanítás az, aminek segítségével mindez elérhető. Teljesen rajtunk múlik annak felismerése és követése.

Namo Amitabha
Bodhicitta