Életem mélypontján egy téli napon egyedül, magamba roskadva ültem a félhomályban a hideg szoba közepén az ágyamban. A végsőkig el voltam keseredve. Csapongó, sötét gondolataimat halvány fény megjelenése hozta vissza a való világba. Fény volt fölöttem, amely halványan bevilágította a szobát. Nagyon megijedtem és kiszaladtam az udvarra. Erre a kis epizódra már nem is emlékeztem, mikor barátaim tanácsára kíváncsiságból vetőkártyát és egy könyvet vásároltam – vagy kaptam ajándékba, már nem is emlékszem pontosan - hogy az általam még nem ismert misztikum e vállfaját megismerjem.

Egyszer egy este barátnőm elmondta, hogy komoly magánéleti problémákkal kűzködik. Meghallgattam és biztosítottam róla, ha segíthetek, rám számíthat. Pár nappal később a kártyát raktam csak úgy magam előtt – játszogattam vele -, mikor eszembe jutott barátnőm, és rá, illetve a gondjaira kezdtem erősen koncentrálni. És a kártyám elkezdett beszélni… Azonnal felhívtam és tolmácsoltam, amit megtudtam a közeljövőjéről, amelyet szkeptikusan vett tudomásul, majd letettük a telefont. Pár hét eltelt telefonbeszélgetésünk óta, mikor váratlanul betoppant barátnőm, átölelt és az örömtől sírva mondta, hogy azok a dolgok bekövetkeztek, amelyeket telefonon mondtam neki. Kérdezte, honnan tudtam? Elmondtam neki… Kért, hogy csináljam tovább, fejlesszem magam, ne hagyjam abba.

Egy idő után, mikor valamelyik ismerősöm telefonon érdeklődött a kártyám véleménye felől, akkor csak úgy, magamnak kidobáltam telefonbeszélgetés közben. És így is beszélt a kártya, nem kellett vele személyesen találkoznom! Hihetetlennek tartottam, de később már a telefonon beszélő partneremre való koncentrálással is láttam az eseményeket és a kérdésekre biztos válaszokat tudtam adni! Hát így kezdődött, most már nyolc évvel ezelőtt … Így lett belőlem tanítónőből tisztánlátó – kártyajós -, amely ma már a hivatásom.