Mióta az emberek szerelmesek, álmodoznak anyagi gyarapodásról, karrierről, azóta szeretnék tudni mit hoz a jövő. Többféleképpen próbáltak jövőbe látni, erre az egyik legelterjettebb eszköz a kártya volt. A lapoknak különböző értelmezéseket találtak ki, igy a lapokat összeolvasva meg tudták mondani a legvalószínűbb jövőt. Hangsúlyozom, a legvalószínűbb jövőt. Biztosat egyetlen jós sem mondhat, hiszen néhány karmikus eseménytől eltekintve, sorsunkat magunk alakítjuk, így több szálból azon az úton indulunk el, amelyik a leginkább közel áll hozzánk. Mint mondtam, a jós jelentéssel tölti fel a kártyát. Ha elkezdünk jósolni, jó ha van valami kapaszkodó, de a gyakorlott jós, maga tölti fel jelentéssel (gyakorlati tapasztalatok alapján) a kártyákat. Először célszerű a legkönnyebben értelmezhető jóskártyával kezdeni, méghozzá a cigánykártyával majd haladni a Tarot felé. A cigánykártyát értelmezni azért is könnyebb, mert a jelentések rá vannak írva, igy könnyebb a jelentésből kiindulva asszociálni. A következő kártya, amivel megismerkedünk majd a magyar kártya lesz. Hosszú idő, amíg az embernek sikerül rendszeresen helyesen értelmezni a kártyákat. Figyeljünk a kártyákra és a körülöttünk zajló eseményekre. Ha türelmesek vagyunk, és csöndben szemlélődünk, rá fogunk érezni az összefüggésekre. Mikor megveszünk egy paklit, próbáljuk magunkévá tenni. Fogjuk, nézegessük, lapozgassuk. Ki fog alakulni egy kapocs, amelyre a továbbiakban is vigyáznunk kell. Tehát, kedvenc jóskártyánkat ne adjuk más kezébe nézegetni, lapozgani, jósolni. Ha ezt tesszük, soha nem lesz miénk a kártya és soha nem fog segíteni nekünk. Viszont jó tudni! Nem szabad hagyni, hogy a kártya irányítson bennünket. Ha sokat jósolunk, túl sokat kerdezünk a kártyától átveszi életünk felett a hatalmat. Mégvalami: Ne feledjük, csak rajtunk áll melyik úton indulunk el...

JÓSLÁS(suanming)

Kínában a jóslás az régmúlttól kezdve napjainkig igen nagy jelentőséggel bír. A jóslás vonatkozó legkorábbi emlékek Kína területén már a feltárt neolit kori kultúrákból is ismert, de bizonyíthatóan a kínai jóslás első emlékei a Shan-Yin-dinasztia idejéről, az i. e. II. évezred közepéről származnak. Ekkor a jósló szertartások lényege az volt, hogy egy külön kidolgozott és nagyon bonyolult rítus révén a jós az istenségtől, mindenekelőtt Shangdi-tól választ várt azokra a kérdésekre, amelyek a törzsbelieket állandóan foglalkoztatták (pl. időjárás, háború kimenetele, vadászat eredményessége, termés minősége stb.). A szertartáshoz egy állat, rendszerint valamilyen patás (bárány, szarvas) lapockacsontját vagy egy teknős hasi páncélját használták. A jós szigorúan előírt rendben több mélyedést készített a csonton, majd rá karcolta az istenhez vagy az ősökhöz intézett kérdést. A kérdést általában úgy fogalmazták meg, hogy egyértelmű választ lehessen rá adni (igent vagy nemet).

Ezt követően egy felmelegített bronzrudacskával kiégették a csonton vagy páncélon előzőleg elkészített mélyedéseket, majd a túloldalon keletkezett repedésekből a jós, vagy maga a fejedelem értelmezte a jóslatot, és az eredményt a kérdés mellet rögzítették. Ezeket hívjuk ma jósló csontoknak, amelyek egyben a kínai írás első emlékei is. A lapockacsont-jóslás tudományos neve: scapulomantia. A Zhou-kor idején is jelentős szerepe volt a jóslásnak. Ekkor már a teknőspáncél mellett a cickafark (Achillea millefolium) is megjelenik a jós eszközök között. Az ókori Kínában széles körben elterjedt volt az álomfejtés (álom). Idővel a jóslás gyakorlata tökéletesedett, a jósok újabb és újabb eszközöket, csillagjóslási (asztrológia) táblákat alkalmaztak. Az ókorban jelent meg a nagy karriert befutott földjóslás (fengshui) vagy geomantia is, művelői gondosan kidolgozták annak elméletét, hogy hol és mikor, kinek és milyen földeken szabad vagy kell házat, templomot, síremléket vagy őrtornyot építenie. Szabályozták ezenkívül az építmények méreteit, formáját, magasságát, az ablakok és ajtók irányát, sőt az építkezés megkezdésének napját is. Az ókorba nyúlnak vissza a gyökerei az arcvonásokból történő jóslásnak (xiang) is, a fiziognómiának. A jóslás legrégibb és legjelentősebb szakkönyve a Változások Könyve (Yijing), amely a yin és yang erők váltakozásának felhasználásból építette ki rendszerét, és a trigrammokból álló hatvannégy jósjel az élet szinte minden dolgára vonatkozóan tanáccsal szolgál. A csillagokból történő jóslás Kínában mindvégig a legfontosabb jóslás egyikének számított. A taoisták (taoizmus) óriási anyagot halmoztak fel a csillagászat és az asztrológia tekintetében, rendszerezték azokat és csillagászati térképeket, csillagkatalógusokat, horoszkópokat stb. készítettek. Sok-sok jóskönyv, csillagászati naptár, mágikus és jóspraktikákról írott kézikönyv fontos eszköz lett a hivatásos taoista jósok, jövendőmondók és ráolvasok kezében. A taoistáknál a jóslás szorosan összefonódott a mágiával. A jóslás éppúgy mindig áthatotta a nép mindennapi életét a születéstől a halálig, mint az uralkodó közvetlen környezetéét. Emellett mindig, mindenben (természeti jelenségek, váratlan események stb.) képesek voltak jó és rossz előjeleket felfedezni, amely kihatással van életükre, sorsukra. Irodalom: L. Sz. Vasziljev, Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Ford. Kovács Zoltán. Gondolat 1977.